Növénybakteriológia

Olyan molekulák, anyagcsereutak keresése, melyek a növény-baktérium kapcsolatok kimenetelét (pl. betegség, ill. ellenállóság) minél közvetlenebb módon meghatározzák, magyarázzák, de legalább jelzik.

A baktériumok sokféle kapcsolatot létesíthetnek növényekkel, ezek közül a program elsősorban a különböző rezisztencia-jelenségekkel foglalkozik, melynek során a növény leküzdi a kórokozót. Az, hogy a baktérium mitől pusztul el a rezisztens növényben, egyelőre nem világos. A program ezért igyekszik olyan biológiai folyamatokra koncentrálni, melyek a két partner organizmus közötti határfelülethez közel helyezkednek el, tehát nevezhetők a növényi gátló hatások átadóinak, effektorainak. Ezért kiemelten kezeli pl. a növényi sejtfalban történő jelenségeket, mint pl. kitinázok, fenilpropanoid anyagcsere aktiválás, hiszen a növényi kórokozók jellemzően nem hatolnak be a gazdasejtbe, hanem annak fala, az apoplaszt jelenti számukra a környezetet. A kórokozóra gyakorolt növényi hatás mérésére kiemelt gondot fordítunk, mert az esetleges bakteriális stresszválaszokból következtethetők és visszaigazolhatók bizonyos növényi effektor folyamatok. Az alkalmazott módszerek szerteágazók, magában foglalnak hagyományos élettani és modern molekuláris technikákat (pl. microarray és más hibridizációs technikák, újgenerációs szekvenálás, proteomika) egyaránt.

Növénybakteriológiai módszerek

A, baktériumos fertőzés; B, baktériumtelepek a levélben; C, lumineszkáló baktériumok; D, fehérje kifejeztetés vírus segítségével dohányban; E, sejtfal proteomika, kétdimenziós elválasztás; F, géncsendesítés dohányban; G, növényi génexpresszió eloszlás csoportelemzése

Fotó: Dr. Ott Péter